Az előadás szövege a vészkorszak alatt elhurcoltak visszaemlékezéseiből áll össze, és teljes sötétségben játszódik. A színdarab szövegét Mohácsi János és a szereplők közösen válogatták. Gerincét személyes visszaemlékezések adják, Claude Lanzmann: Shoah című filmjének textusán kívül számos vendégszöveg is található benne. Az esettanulmányok, túlélők visszaemlékezései, szépirodalmi művek, naplórészletek, történelmi források, jegyzőkönyvek és személyes gyűjtések segítenek a korabeli atmoszféra és a történelmi kor bemutatásában. A vallomások és írott anyagok közé ismétlődően önirónikus és karakteres zsidó viccek ékelődnek, amelyekben ugyanez a sors fogalmazódik meg, a humor érthetőbbé teszi a tragikus történelmi hátteret is - mint minden igazi színházban: a tragikum a nevetésen sejlik át.

Az előadás 2013-ban elnyerte a Színikritikusok Díját a legjobb független színházi előadás és a legjobb színházi zene kategóriában.