1598. február 17-én az orosz állam történetében szokatlan esemény játszódott le: először választottak cárt országos gyűlésen. Addig a trón a legendás Ruriktól származó dinasztián belül öröklődött. De az előző cár utód nélkül halt meg, és új uralkodónak egyhangúan Borisz Godunov bojárt választották meg, aki sem cári előddel, sem az uralkodó moszkvai hercegek családjával nem állt rokoni kapcsolatban.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2019. április 7. vasárnap, 19:00
Alekszandr Puskin: Borisz Godunov
1598. február 17-én az orosz állam történetében szokatlan esemény játszódott le: először választottak cárt országos gyűlésen. Addig a trón a legendás Ruriktól származó dinasztián belül öröklődött. De az előző cár utód nélkül halt meg, és új uralkodónak egyhangúan Borisz Godunov bojárt választották meg, aki sem cári előddel, sem az uralkodó moszkvai hercegek családjával nem állt rokoni kapcsolatban. Ez a körülmény mindvégig akadálya volt annak, hogy Boriszt elfogadják a bojárok és a nép. Kortársait és az utókort azóta is foglalkoztatja, minek volt köszönhető hirtelen felemelkedése – sokak szerint véres bűncselekmények árán szerezte meg a trónt. Fő bűnének vélik, hogy megölette Gyimitrij cárevicset, a trón várományosát.
Mindenki megdöbbent, amikor Borisz uralkodásának ötödik évében felbukkant egy fiatal szerzetes azzal, hogy ő az életben maradt trónörökös, Gyimitrij, és trónra kíván lépni. Ezzel az eseménnyel kezdődtek az orosz történelem zűrzavaros időknek nevezett évei. Polgárháborúk állandóan változó frontokkal, a cári trónért folytatott ádáz politikai csaták és háborúk közepette zajlott az élet az országban. A Borisz halálát követő nyolc évben még hét ál-Gyimitrij jelentette be igényét a trónra, és az országnak ezalatt, a háborúk mellett, négy cárt kellett elviselnie.
Nem csoda, ha a nép egy idő után már közömbösen, sőt gunyorosan figyeli, ahogy újabb és újabb uralkodók és bitorlók váltják egymást a trónon.
Mi történik, ha Mozart operájának hőseit nem énekesek, hanem finoman megmunkált marionettfigurák jelenítik meg a színpadon? A Salzburgi Marionettszínház produkciója az operairodalom emblematikus művének alig egyórás változata: miközben a történet legfontosabb zenei és dramaturgiai pilléreit megőrzi, könnyebben követhető, sűrűbb formában vezeti végig a nézőt Tamino, Pamina és Papageno kalandjain.
Talán sokszor mi magunk sem érezzük, hogy a digitális kor hányféle módon változtatta meg a zenéhez fűződő viszonyunkat. Mégis, vannak olyan témák, amelyek egyszerűen kikövetelik maguknak az analóg, hagyományosabb megszólalást. A 2010-es évek óta aktív énekes-dalszerző, Szakács Gergő az évek során a monumentális pophangzástól az intimebb, élő hangszeres produkciók felé mozdult el, és ez az út a Müpában érkezik el következő fontos mérföldkövéhez.
Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjében Marica grófnő kétségbeesett útkeresését követhetjük nyomon, ahogyan a szerelem elől menekülve, egy új szerelmet talál. A birtokosnő már unja a társaságbeli férfiakat, így egy kitalált, képzeletbeli vőlegénnyel riasztja el kérőit. Így sem menekülhet: megismerkedik birtokának gazdatisztjével, a tönkrement Tasziló gróffal, aki álnéven húga kelengyéjére gyűjt. A történet egyre bonyolódik, a dallamok pedig egyre édesebbek: minden adott egy remek, szövevényes szerelmi szállal átfont operetthez.
Hófehérke és a gonosz mostoha története, Kocsák Tibor fülbemászó zenéjére, ifj. Harangozó Gyula ötletekből kifogyhatatlan koreográfiájával, Velich Rita gyönyörű jelmezeivel,…
Vajon hány búzaszem kell a boldogsághoz? A Kiskakasnak és a Gazdaasszonynak csak egy kevés jut minden napra, mégis vidáman élnek.…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
