1936. Berlin. A város az olimpia lázában ég.  A játékokon horogkeresztes zászlók lengenek.

Wilhelm Furtwangler, a viághirű karmester vezényel, a náci vezérkar lelkesen ünnepli. Hívják a New York- Filharmonikusok élére, de ő marad.  Igy nyilatkozikj: " A politikai vita számomra kellemetlen. Nem vagyok politikus, de képviselem a német zenét, amely az egész emberiségé..."

Thomas Mann, a legnagyobb német írók egyike az emigrációból lakájnak nevezi .Toscanini így nyilatkozik: "Aki a Harmadik Birodalomban vezényel, az náci."

Vajon osztoznia kell-e a náci hatalom bűnös felelőségében Wilhelm Furtwanlernek, a karmesternek?

Marlene Dietrich, a Kék angyal, az imádott díva elutasítja Goebbels ajánlatait és elhagyja Németországot. A háboru alatt a frontokon amerikai  katonáknak énekel.

1946.  Berlin.A győztesek által felosztott, romokban heverő város amerikai szekciójában egy kihallgatótiszt, Steve Arnold őrnagy előtt kell a viághírű karmesternek, Wilhelm Furtwangler-nek számot adnia a náci hatalommal való kapcsolatáról. A kihallgatások során egy zene iránt közömbös amerikai átlagembernek kell itélkeznie  a zene mágusáról. Az amerikai tiszt számára a döntés egyszerúnek látszik:aki a náciknak muzsikál, az náci. Hitler és Goebbels kedvence,  náci.

A kihallgatások egy krimi izgalmával feszegetik a kérdést: mi a kötelessége a művésznek , s meddig köteles ellenállni a hatalom csábításának? Vajon a karmester  a "senki földjén" emeli fel karmesteri pálcáját?

2016. Budapest. A kérdésekkel ma is viaskodunk...

(Fordította Vajda Miklós)