Az avantgárd irányzatok, így a szürrealizmus is határozottan elvetik a hagyományos műfajokat. Elvben a színházat is elutasítják, mert számukra az nem más, mint a polgári társadalom igényeit kielégítő kereskedelmi vállalkozás. Attól azonban nem zárkóznak el, hogy néha a színházi kifejezés eszközével éljenek. Az viszont, hogy valakit huzamosabb ideig és komolyabban is érdekeljen a színház, elfogadhatatlan számukra. Nos, monsieur Roger Vitrac is a szürrealisták jeles tagja volt, míg el nem kezdett színdarabokat írni, sőt színházat nem alapított Antonin Artaud-val és Robert Aronnal. A huszadik század első felének egyik legforradalmibb színházát, az 1926-1930 között működő Théâtre Alfred Jarryt hozták létre, s emiatt a szürrealisták Vitracot kizárták csoportjukból.
Kizárás és kiátkozás ellenére tagadhatatlan, hogy az 1928. december 24-én a Comédie des Champs-Elysées-ben bemutatott Vitrac darab, a Viktor, avagy a gyermekuralom nem szürrealista dráma, vagy legalábbis nem hatják át erősen a szürrealizmus stílusjegyei.
Ha végignézzük a dráma szereplőlistáját, úgy tűnhet, hogy a korabeli párizsi színházakat tucatjával elárasztó bulvárdarabbal van dolgunk. Aztán amikor kiderül, hogy a kilencedik születésnapját ünneplő címszereplő, Viktor száznyolcvanegy centiméter magas, sejteni kezdjük, hogy itt nem feltétlenül a polgári élet szeletének realisztikus ábrázolásával, imitációjával állunk szemben. Már az első jelenet provokációk sorozata, ahogyan a kilencéves Viktor manipulálja a cselédlányt összetörve egy értékes Sèvres-i vázát, és azzal gyanúsítva a cselédet, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt munkáltatóinak. Pillanatok alatt romba dől a polgári világ és értékek illúziója, s ennek a felfordult világnak a képét erősíti meg a szobalány és a gyermek replikaváltása is:
LILI: Viktor megőrült. Egy gyerek nem viselkedik így.
VIKTOR: Nincs itt semmiféle gyerek! Sosem is volt!
Egy olyan feldúlt és értékvesztett világgal szembesülünk, ahol a felnőttek hosszú passzusokat idéznek a Larousse Enciklopédiából, egyszerre beszélnek, és úgy viselkednek, akár a gyerekek. Nem csodálkozunk, ha Viktor a vacsorára érkezett Louségur tábornokon „pacigol”, hogy a szülők a gyermekek előtt élik ki túlfűtött szexuális vágyaikat, és csalják meg egymást, hogy a véletlenül odatévedt szellentő hölgy, Ida Mortemart vált ki Viktorból valódi érzelmeket, s hogy távozása után mindenki megzavarodik, az emberi viselkedés előreláthatatlan, a nyelv működése pedig ellentmond a józanész szabályainak.
Mindez azt sugallja, ami a szürrealista mozgalom védjegye, hogy az élet valójában álom, hallucináció, hipnózis.
SILVIU PURCĂRETE
rendező
Egyike a legismertebb román rendezőknek Európában. A román rendezői iskola emblematikus figurája és az Európai Színházi Unió egyéni tagja.
1995-ben megkapta a legjobb színházi rendezésért járó Golden Globe Peter Brook Prize díjat, illetve 1991-ben az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon a Hamada Alapítvány Kiváló művész díját.
A Bukaresti Színház- és Filmművészeti Intézetben végzett rendezői szakon (1974). A Piatra Neamţ-i és a konstancai színházakkal való együttműködése után, 1978-tól kezdődően, a bukaresti Kis Színház (Teatrul Mic) rendezője, valamint a Bukaresti Színház- és Filmművészeti Intézet tanára. 1986-ban a Goldoni: Terecske című produkciójért megkapta a Nemzeti Színházi Díját. 1992-ben a bukaresti Bulandra Színház igazgatójának nevezik ki.
Neve főként a Krajovai Nemzeti Színház felvirágzásához kötődik. A görög tragédiák formabontó színrevitelével és Shakespeare-rendezéseivel világhírnévre tesz szert, előadásai a legrangosabb színházi fesztiválokon aratnak sikert (Avignon, Edinburgh, Tokió, Melbourne, Montreal, Glasgow, Bath, Várna, Gdansk stb.).
1996-ban a Limoges-i Drámaközpont igazgatója lesz, melynek keretén belül létrehoz egy színésziskolát is. 2002-ben saját társulatot alapít.
Neves operaházak színpadán (Essen, Scottish Opera, Wiener Staatsoper, Opera Bonn) és Európa legismertebb színházaiban (Glasgow, Lyric Hammersmith, Edinburgh International Festival, Nottingham Playhouse, Royal Shakespeare Company) is nagy sikerrel rendezett.
Filmrendezőként 2012-ben bemutatott Valahol Palilulában című filmjével debütált.
Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom rendezése Silviu Purcărete harmadik munkája a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával.
Vinkó József fordító engedélyét a Hofra Kft. közvetítette.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Díszlet- és jelmeztervező: Dragoș Buhagiar
A díszlettervező asszisztensei: Petre-Tiberius Trifan, Vladimir Iuganu
Ügyelő: Kerezsy Imola
