Valami bűzlik a titkosszolgálat irodájában, szellőztetni viszont nem szokás az ilyesféle helyeken. Valaki próbált ugyan ablakot nyitni, de épp ebből lett a baj, mert azon a bizonyos ablakon keresztül kiesett egy... több
Innen nem folytathatjuk, mert az ügy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítva lett ezerötszáz esztendőre előremenőleg. De megnyugodhatnak. Nem kell kivárniuk. A Loupe Színházi Társulás fizető nézői ismét kiváltságos helyzetben érezhetik magukat, ugyanis bepillantást nyerhetnek azokon a csukott ablakokon keresztül.
Történetünk főhőse egy Nő. Senki sem tudja honnan jött, mit akar, és milyen kapcsolatai vannak. Egyszer csak felbukkant az első emeleti kihallgatóban. A titkosszolgák között persze azonnal elindulnak a találgatások: Talán legfelülről jött, hogy felkutassa a botrány felelőseit? Vagy épp, hogy alulról érkezett, és nem más, mint a nép álruhába bújt gyermeke? Esetleg egy belevaló tényfeltúró újságíró, aki túl sok politikai thrillert nézett a Netflixen? Egy biztos: a titkosszolgálat dolgozóinak van félnivalójuk tőle, akárki legyen is az.
Főhősünk alaposan felkavarja a poshadt állóvizet az iroda mérgező vizesballonjában. Fejek hullanak, pozíciók maradnak betöltetlenül, hogy aztán átgondolatlan előléptetések okozzanak egyre nagyobb kavarodást a hivatal működésében. A hierarchia egyre jobban összekeveredik, és már az sem egyértelmű, hogy kinek van jogosultsága jogosultságokat osztogatni.
Az abszurdba hajló történetünk korunk dezinformációs társadalmának nyomja fel a görbe tükröt a legkényesebb testnyílásába. A kémtörténetek romantikáját visszasíró nonszensz vígjáték arról fantáziál, mi is történhet valójában azokban a titkos szobákban, ahová halandó ember sohasem kaphat belépési engedélyt.
Játsszák: Lovas Rozi, Molnár Áron, Mohai Tamás, Rainer-Micsinyei Nóra, Rusznák András
Zene: Vinnai András
Díszlettervező: Fekete Anna
Jelmeztervező: Kaszás Nina
Fénytervező: Mohácsi Júlia
A rendező munkatársa: Papp Letícia
Rendező: Horváth János Antal
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
A kérdés, mi a fontosabb: revansot venni a múltbeli csalódásért, vagy adni még egy utolsó esélyt a nagy Ő-nek?
Szophoklész: Oidipusz király című drámája nyomán írta: Pintér Béla
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
