A Hallgatni akartam című művet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta Márai, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott.

A színház vezetése zászlajára tűzte a kortárs drámairodalom támogatását. Pass Andrea a kortárs magyar drámaírók egyik kiemelkedő tehetsége, aki különös érzékenységgel nyúl családi történetekhez – költői módon artikulálva az ifjúság szeretetvágyát. Ebben a történetben egy kamaszlány beteg édesapjának történetét meséli el a legmagasabb drámaírói színvonalon, katartikus módon.

A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.

Székely Csaba legfrissebb történelmi szatírája sok humorral beszél a különböző identitások sokszor értelmetlen, érthetetlen harcáról. Arról, hogy hogyan címkézzük fel a másikat, hogyan összegződik az emberek közti személyes ellenszenv és a fentről irányított gyűlöletkeltés. Hogy milyen az, amikor a hatalom dönt arról, hogy ki lehet egy társadalom teljes értékű tagja, és kit kell kivetni magunk közül. És arról, hogy hogyan kérdőjeleződik meg az alapvetés, hogy az ember az ember. Még ha a saját szomszédainkról is van szó.

A zenés szövegszínház Léna és Péter örvényszerű házasságát meséli el, a feleség és a férj szemszögéből egyaránt.

A magányos és mogorva öreg, illetve a fiatal lány története összeér: mindketten ragaszkodnak a világukhoz, nincs bennük vágy a szabadságra, mert nem ismerik annak lehetőségét. Illetve mégiscsak lehet kiút – ez is benne van Székely Csaba izgalmasan groteszk drámájában.

" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon
csak egy hajszál a torkunkon
és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "

Egy pszichiáter és egy, a világot megérteni akaró kamasz csodálatos története: a pszichiáter az objektív tapasztalatban, a fiú a lovak animális, zsigeri érzéseiben akarja látni a jövőt.

Az Őszi álom hétköznapi, mindenki számára zsigerileg ismerős élethelyzeteket idéz meg, miközben egy játékos utazásban bejárja egy teljes emberi élet állomásait: a „tékozló” fiú sok év után hazatér új feleségével, hogy egy találkozás erejéig életre-halálra szembesüljön múltja törmelékeivel..

sorsjáték

Szerző: Euripidesz

14 éves kortól // 80 perc szünet nélkül.
A méhek istene. Egy ember. Egy hírhedt ember. Egy mindenki által közismert személy, ahogy eddig még senki sem látta, és ahogy még senki nem gondolt rá. Történetünk középpontjában egy háromfős család áll: apa, anya és fiuk összetett, szövevényes lélektani viszonya.

Lev Tolsztoj azonos című regénye alapján a színpadi szövegkönyvet írta: Balassa Eszter és a társulat.

A meghatározó román költő és drámaíró Marin Sorescu által írt Jónás annak a trilógiának a része, melynek Silviu Purcărete mindhárom darabját – a Jónás mellett még a III. Richárdot (2017) és A fösvényt (2022) – a japán színész, Szaszaki Kuranoszuke főszereplésével rendezte. A darab a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál (FITS) és a Tokyo Metropolitan Színház (TMT) együttműködésének részeként jött létre. Az egyszemélyes dráma a bibliai Jónás történetét dolgozza fel, akit egy hatalmas hal nyel el, és aki a hal gyomrában töltött idő alatt a szabadulás lehetőségén töpreng, hogy aztán egy még nagyobb hal gyomrában kössön ki. Jónás helyzete a mai világ kaotikus valóságát tükrözi. Sorescu szerint a legijesztőbb pillanat az, amikor Jónás rádöbben, hogy eltűnt a visszhang. Mert bár végig egyedül volt a halban, addig legalább a visszhangot tökéletesen hallotta. Amikor azt kiáltotta: IONA, a visszhang IONA-ként tért vissza. Csakhogy aztán megfeleződött, és a IONA-ból már csak az IO szótag maradt, ez az ősi szó, ami azt jelenti: én.

A színészek improvizációi alapján írta: Horváth János Antal

előbemutató - színház

A szerző azonos című kötetének egy drámai részlete 12+
90'

Solnessèk, Helmerèk ès Tessmanèk otthona nem biztonságot nyújtó menedék, hanem feszültségekkel teli tér, ahol a szereplők belső vívódásaik, titkaik és társadalmi elvárásaik között vergődnek.

A darab célja, hogy elgondolkodtassa a nézőket: vajon Shakespeare valóban antiszemita volt-e, vagy csupán a korabeli előítéletek tükröződnek művében? A történet során felmerül az a kérdés is, hogy az író egyáltalán ismerhetett-e zsidókat, hiszen az akkori Angliából már 300 éve kiűzték őket.

James Fritz 4:12 című darabja egy izgalmas, provokatív és mélyen elgondolkodtató dráma, amely az online világ sötét oldalát tárja fel. A történet egy középiskolás fiú, Jack körül forog, aki egy kompromittáló videó miatt kerül bajba, és szülei kétségbeesetten próbálnak megoldást találni.

Egy kiélezett helyzetben találkozik egymással tizenkét ismeretlen ember. Meg kell találniuk a közös hangot, miközben mindannyian a saját igazukat hangoztatják. Kimondott szavaikkal talán nem is az igazságot keresik, csak megpróbálják elfedni saját sérelmeiket.
Országosan egyedülálló kezdeményezés jogi szakemberek részvételével a Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciójában.

A kelet-magyarországi Végend mellett öt éve zárt be az üveggyár. A település azóta süllyed: munka nincs, az alkoholisták és az öngyilkosok száma napról-napra nő, aki tehette, már rég elköltözött innen. Valószínűleg senkinek nem tűnne fel, ha e szegregált helység egyik napról a másikra valóban örökre eltűnne..

Ken Harrist, az alkotóereje teljében lévő, sikeres szobrászművészt autóbaleset éri. Dr. Michael Emersonnak ugyan egy bravúros műtéttel sikerül megmentenie az életét, Ken azonban soha többé nem tudja használni a kezét, nem lesz képes sétálni, megérinteni valakit, egyedül enni, inni, mosdani. Nyaktól lefelé teljesen megbénult.

Florian Zeller a műveiben gyakran az emberi kapcsolatok és a családi dinamika legmélyebb rétegeit tárja fel.

„Nagyon szeretek élni. Az életért akár még meg is halnék!“

Ruszeből az idén is egy izgalmas előadás érkezik: egy Shakespeare- adaptációt láthat a nagyérdemű, melynek sikerét garantálja az előadás rendezője Dumitru Akrish (aki a tavaly látott produkció rendezését is jegyzi) és a kiváló társulat. Lear király és lányainak története fontos és érvényes kérdéseket jár körül, egy olyan előadással, mely az álnokság, a kitartás, az alázat és a szeretet témáit hozza közel nézőihez.

A Dumitru Akrish rendezésében színre vitt „Lear” előadás a megélt idő kérdésére keresi a választ és arra: milyen időket élünk mi meg? Hogyan használjuk ki a ránk szabott időt? Shakespeare szövegében megjelenik az erő, a hatalom kérdése is, a ruse-i előadás pedig körüljárja: mit tesz a hatalom az emberrel? A hatalom, erőszakot szül, ami behálózza a fiatal lelket, főleg, amikor a minket körülvevő levegőből is az árad. Az agresszió, pedig mindennek a következménye. Összességében abba a lelki-láncreakcióba nyerhetünk betekintést, vagyis abba, hogy akiben egyszer megszületik ez az agresszió, átváltja azt végeláthatatlan elnyomássá az őt körülvevő világban.

Margarída asszony az új tanárnő. Biológia órát tart, de tömény élettan, amit kapunk. Margarída asszony: szétszórt, riadt, erőszakos, perverz, akarnok, szeretetre éhes, komplexusokkal teli, szerencsétlen nő. A „biológia” órának a nézők is részesei, hiszen ők a diákok. Kegyetlenül pontos, mégis groteszk tükör, amiben látnunk kell önmagunkat: Margarídát. A zseniálisan megírt, humorral teli groteszk dráma egy boldogtalan asszony vergődése a minket körülvevő, egyre őrültebb világban.

Sebastian szigete keresésből, tárgyakból, egy írógépből, gondolatokból és Scarlat Frodából áll. Színészekből és színésznőkből. Szerelmekből és Zoe Ricciből. Mozartból és Marietta Sadovából. Pletykából és filozófiából. Leni Caler és Camil Petrescuból. Legionáriusokból és kommunistákból. George Varcaból, háborúból és színházból. Épül. Ez a sziget maga Mihail Sebastian / Iosif Hechter.

Havas hegyek között egy férfi mozdul a szállodai szobában. A karmester megszokott rutinnal készülődik az esti koncertre. Múlnak a percek,
türelmesen várja a taxit. Az idő egyre lassabban telik, s nem jön érte senki. A korábban megnyugtató, otthonos egyedüllét egyre idegenebbé
válik számára - valami megváltozott.

Monodráma

SÉTÁLÓSZÍNHÁZ RÓMEÓVAL ÉS JÚLIÁVAL

A SCENE MŰHELY ELŐADÁSA
1 felvonás 70 perc

Talán mindenki életében eljön az a pont, amikor legszívesebben visszaköltözne a gyerekszobájába és végignézné élete legfontosabb döntéseit. Az előadás főszereplője, a kisgyerekes, képzőművész Vera arra keresi a választ, hogy miért úgy történtek vele a dolgok, ahogy. Az előadás egy válás története, de annál még sokkal több. Szó van benne elnémulásról és szembenézésről, emlékekről, lazaságról, hóhullásról és kánikuláról, de legfőképpen az önmagunkhoz való hazatalálásról.

MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI SZÍNHÁZ

Tompa Miklós Társulat

A friss Nobel-díjas Jon Fosse Magyarországon járva tanulta azt a kifejezést, amit ő azóta az igazán jó és intenzív színházi élmény meghatározásaként használ: „Ugye milyen jól kifejezi egy színházi pillanat nagyszerűségét, ha azt mondjuk, angyal megy keresztül a színpadon? – kérdezi Fosse és így folytatja: Annak, aki részt vesz egy színházi előadásban, az a dolga, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, hogy az angyal, ha akar, keresztülmehessen a színpadon.”