Ma már aligha kell magyarázkodni, ha valaki felnőtteknek készít animációs filmet, ám az 1979-es Habfürdő idején - néhány évvel a Lúdas Matyi és a János Vitéz kirobbanó sikere után - korántsem volt egyértelmű, hogy rajzfilm foglalkozhat a jelen társadalmi gondjaival is.

Elég csak kimondani, hogy Fehérlófia, és máris fejben soroljuk tovább az ismerős karaktereket: Fanyűvő, Kőmorzsoló, Vasgyúró, na és persze az elragadó nevű Hétszűnyű Kapanyányimonyók. De kik ezek a titokzatos alakok, akiknek nevét egy kicsit mindig a bennünk élő gyermek is mondja?

A kert a modern festészet fontos témája, ihlető forrása. A londoni Royal Academy of Arts 2016-os kiállítása mintegy 120 remekmű segítségével mutatja be e közkedvelt motívum szerepét, alakváltozásait az 1860-as évektől az 1920-as évekig, az impresszionizmustól az avantgárdig.

Minden Rembrandt-kiállítást nagy várakozás előz meg, de a most bemutatandó tárlat, mely a londoni National Gallery és az amszterdami Rijksmuseum közreműködésével jött létre, felülmúlja az eddigieket.

Camille Pissarro nélkül nem lett volna impresszionista mozgalom. Hiszen jogosan nevezzük őt az impresszionizmus atyjának!

Niger északi részén a globális felmelegedés áldozatává vált Tatiste falu a vízhez való hozzáférésért küzd. A 14 éves Houlaye, a többi fiatalhoz hasonlóan, minden nap kilométereket gyalogol a falu életéhez nélkülözhetetlen vízért. Ez a napi feladat megakadályozza őket többek között abban, hogy iskolába járjanak.

Pierre huszonöt éves, amikor hazatér Wyomingból. Megnősül és átveszi a családi birtokot. Húsz év alatt sokat fejlődött a gazdaság, és a család is kibővült. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. Csakhogy az adósság gyűlik, Pierre pedig halálra dolgozza magát. És hiába állnak mögötte a szerettei, lassan elhatalmasodik rajta a kétségbeesés.

A nyári fügeszüret sok mindenre alkalmat ad: az asszonyok megbeszélik egymás közt az élet dolgait, felpezsdülnek az érzelmek, a fiatalok kerülgetik egymást, és próbálnak közös hangot találni. Tunézia, napjainkban. „A szabadság illata lengi be a filmet.” L’Humanité, „Rohmeri hangulatú mozi.” Cinémateaser

1974 januárja. A kétgyermekes Annie újból teherbe esik, véletlen baleset, a gyereket nem akarja megtartani... Így kerül kapcsolatba az abortusz és a fogamzásgátlás szabadságáért küzdő női mozgalommal. És beáll a csatasorba, hogy a társadalom és a jog ne ítélhesse el azokat a nőket, akik valamiért, mindegy miért, nem tudnak vagy akarnak gyereket vállalni. „Csodálatos film a női szolidaritásról nagyszerű színésznőkkel. Mese az egyenjogúságról tabuk nélkül egy olyan világban, ahol még ma is számos országban tilos az abortusz.” CNews