Művészetek Háza Gödöllő
Helyszín: Színházterem
Esemény kezdése: 2025. 09. 18. (csütörtök) 19.00

Hagyomány, lokalitás, megmerítkezés, tisztelet. Újragondolás, építés, formálás, alkotás.
Az októberi Fókuszban a koreográfusok est rendhagyó módon az alkotók művei mellett két tájegységet is a fókuszba helyez, rávilágítva a hagyományos tánckultúra örökölt és átörökítendő értékeire, az azt megőrző, továbbadó közösségre.

Az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület és a Magyar Állami Népi Együttes "Közös ég alatt" című előadása immáron ötödik alkalommal mutat átfogó képet a Kárpát-medence gyermek és ifjúsági néptánc kultúrájáról. Az előadás során a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos táncművészei és zenészei csatlakoznak a néptánc ifjú tehetségeihez.

A társulat Bernarda Ballada című ÚJ előadása elsősorban a tánc nyelvén beszél. A dráma részleteiből és a szerző egyes költeményeiből álló szöveg és a folklórból merítkező zenei világ segítségével a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét.

Hét művész, hét különböző nézőpont és kifejezési forma egyesül ebben a műsorban, hogy közösen beszéljünk a hagyományainkról. Magyarország legszebb táncai, zenéi kerülnek terítékre új folklórelőadásunkban, mely határon túli táncantológiáink ívét hivatott méltón zárni.

“Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!“

Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések...

A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Régi balladakincsünk egyik legbecsesebb darabja, a Barcsai szeretője az egészestés bűnügyi táncdráma kiindulópontja. A férjét megcsaló feleségre rettenetes büntetés vár, de vajon hogyan és miért jutottunk el idáig?

A műsor a Kolozsvári Magyar Napok tizedik évfordulójára készült.

Nagy és nemes feladatra vállalkozik a Magyar Állami Népi Együttes erdélyi antológiájának színpadra állításával. Az Édeskeserű szerves folytatása annak az évek óta tartó alkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek bátor alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára.

Mi, a XXI. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánunk eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy végül mint szomjazók beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a jelképes hídon, el kell hagynunk a régit: a szülői házat, a kedvest, a népet, hogy megszelídítve annak tanúságait, újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is.

A bor dicsérete című előadás nem kívánja leltárként felsorolni borhoz, a szőlőhöz, a szürethez kapcsolódó a hagyományban megőrződött szokásokat. A szellemi teret Hamvas Béla és az általa megfogalmazott a „bor, mint szentség” gondolat inspirálja.