A nemzetközi hírű Macskajáték számtalan előadást ért már meg különböző szövegvariációkkal. Berényi Gábor már régebben készített egy "kamaraváltozatot", most pedig A Szkalla lányok címen egy olyan szövegváltozatot, amelyben csupán a két főszereplő mondja el, éli meg a Szkalla nővérek híres történetet.

Míg a Macskajáték-rendezések általában a két, idős korba ért Szkalla lány egy életen át szeretve perlekedő jellemütközését élezik ki a hűvös, decens (hosszú ideje tolókocsiba kényszerült, alig mozgásképes) Giza és a formaságokra fütyülő, fékezhetetlenül eleven Erzsi (Orbánné) között, a jelen feldolgozás a különbözések mellett is inkább azt láttatja, hogy ők ketten: testvérek. Egymás életének, sorsának tanúi, s alighanem mindhalálig legfontosabb résztvevői. Akik végül egy régi-régi, eltűnt – 1918-ban vagy 1919-ben exponált – fényképre emlékezve sokadszor is mást gondolnak, mert „Biztos csak az, hogy bennünket ábrázol, Szolnok megye szépeit, a Szkalla lányokat, habos tüllruhában, szélfútta hajjal, nevetve, integetve, egy domboldalról lefutva. De hogy ki elé, mi elé futottunk, kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad”. 

(Tarján Tamás)