Mi, emberek, hajlamosak vagyunk kivetíteni saját tulajdonságainkat a minket körülvevő állatvilágra is. Így lesz az egyszeri rókából egy sunyi, minden hájjal megkent gazember, a nyusziból az eszes, bár félénk fürgelábú, vagy éppen a bikából a nem annyira okos, de erőtől duzzadó izompacsirta. Holott ezek az állatok valójában egyszerű élőlények, csupán mi, emberek varázsolunk belőlük gyámoltalan áldozatot, vagy éppen fenevadat, szörnyeteget. Az Állat(i)mese csak részben állati, hiszen egy ízig-vérig emberi történetet mesélünk és táncolunk el, amihez segítségül hívjuk az egyfarkú, kétszárnyú, négylábú, tízkörmű, szőrös barátainkat.

Főhősünk Sunyesz, a ravaszdi róka, akinek „se kutyája, se macskája”, egyedül bolyong a világban, miközben ott szedi rá az erdő lakóit, ahol csak tudja. Nem is bíznak benne, és ha csak tehetik, jó messzire elkerülik. De ő sem vágyik arra, hogy családja legyen, egészen addig, amíg egyszer meg nem érzi annak fantasztikus „ízét”.

Ifj. Mlinár Pál Örökös Aranysarkantyús táncos, koreográfus. Gyermekként, Békéscsabán ismerkedett meg a néptánccal, hála táncos szüleinek. A Művészeti Szakközépiskola néptánc-szakának elvégzése után, a Novák Ferenc által vezetett Honvéd Táncszínház táncosa lett. Később a torontói Kodály Együttes vezetője volt Kanadában, majd hazatérve, anya-együttesének, a békéscsabai Balassi Táncegyüttesnek lett a művészeti vezetője. Koreográfiái, táncos darabjai ott vannak a magyar néptánc-mozgalom legrangosabb eseményein, de emellett a Békéscsabai Jókai Színház munkájában is aktívan részt vesz. Táncos tevékenysége mellett koreográfiái, rendezései is láthatóak a színházban, 2014-ben mutatták be Ládafia című mese-tánc-játékát. Kitüntetései: Kisbokrétás táncos-díj, Fülöp Viktor-ösztöndíj, szóló táncosi és koreográfiai nívódíjak.