Lulu alaktalan lény, aki képlékenységében képtelen az önmeghatározásra. Szüksége csábítóan hat a dominánsabb közeledőkre. Hatásukra elkezdődik a játék, az öntudatára ébredt babaarcú démon és környezete közt, vagy diadalmaskodik a tündéri semmi…

Lulu egyszerre kiszolgáltatott áldozat és fátum, játékszer és játékos, naiv és számító, elbűvölő és elviselhetetlen, maga az immoralitás és maga a függetlenség. Egy nő a férfiak világában, elszenvedője, de büntető angyala is az utána vágyakozó és őt mindenestül birtokolni vágyók szenvedélyeinek.

Lulu világának hősei üresen kongó bábok, akik nem találják önmagukat. Amit találnak emberségük helyén az csak kisszerű ügyeskedés, pusztán az élvezetekbe és unaloműző pótcselekvésekbe menekülő tétovaság, amelyben csak a Lulu megszerzésére irányuló irracionális szenvedély tudja ideig-óráig lángra gyújtani a nem vagy már csak alig-alig létező szikrákat.

„…Ahogy a földön guggolt,

Kezében tartotta szívét

És ette.

Szóltam: „Ízlik, barátom?”

„Keserű – felelte –, keserű.

De épp azért szeretem,

Mert keserű,

És mert a szívem.”

Stephen Crane: A pusztában (részlet)

Ferencz Győző fordítása

Táncolják: Horváth Zita, Wéninger Dalma, Csizmadia Tamás, Földesi Milán, Szepesi Pál, Matkovics Norbert

Díszlet, jelmez: Barta Dóra

Dramaturg: Szabó Tamás

Világítástervező: Katonka Zoltán

Rendező-koreográfus: Barta Dóra

Együttműködő partnerek: Nemzeti Táncszínház, NKA