A vígjáték szakirodalom talán legjobb, s méltán gyakran repertoárra kerülő színműve ez. Chandebise, a köztiszteletben álló biztosítási igazgató, miután nem tudja otthon férfiúi kötelességét teljesíteni, felesége gyanakvása által ún. bolhát tesz a fülébe... A férfi, egy ismeretlen rajongó hölgytől kap levelet: randevúra hívják egy kétes hírű szállodába. Chandebise egyszerre hűséges és kishitű: eldönti, hogy nem megy el, inkább a legjobb barátját küldi maga helyett. Csakhogy a névtelen levelet saját gyanakvó felesége írta, hogy lépre csalja. S a barát, a feleség következetes udvarlója. Egymás karjába futnak hát a hotelben, majd őrült spanyolok, boldogságot kereső partnerek, furcsábbnál furcsább emberek jönnek-mennek..., s a váratlan légyott rémálom lesz, pláne, amikor mégiscsak megjelenik Chandebise. Oltári kavarodás kerekedik, pláne, amikor kiderül, hogy a világon mindenkinek lehet egy, vagy akár több hasonmása is.

Pozsgai Zsolt rendező szerint egy rossz helyre tévedt levél, egy kétes eredetű amerikai nadrágtartó, egy váratlanul impotenssé váló férj, egy beszédhibás rokon, egy félőrült spanyol, egy alkoholista hasonmás, egy nagytermészetű fogadósasszony félelmetes bonyodalmak okozója lehet. Szerelem, hűtlenség, látszat, csapda és félreértés. Ehhez jön még a megszámlálhatatlan ajtó és a forgó ágyak – a klasszikus francia bohózatíró klasszikus kellékei. Mindez a komédia nagymestereivel, népszerű művészekkel.

A rendező és dramaturg „kioldotta a féket” és engedte valódi ritmusában működni a szöveget, mely így a legváratlanabb helyzeteket idézi elő. És bár Párizsban játszódik a mű, ebben az előadásban játszódhatna bárhol, ahol emberek élnek, szeretnek, csalnak, hazudnak – majd mélyen, őszintén megbánnak mindent. Mindezt a komédia eszközeivel. Igazi nyár esti szórakozás.