Zsótér Sándor rendező az előadásról: „Annak is, aki soha nem olvasott Don Juan-történetet, nem látott sem opera-, sem színházi előadást, Don Juan nevének hallatán egy viszonylag határozott alak jelenik meg: a csábító, az ellenállhatatlan férfi archetípusa. De miben áll ez a vonzerő? Szép külső? Előkelőség? Gazdagság? Szép szavak? A lefegyverző pofátlanság? A szokatlanság? A rossz, a bűn, a gonoszság izgalma? Hogy nem hétköznapi? Moliere és Brecht darabjában Don Juan a házassággal veszi le a lábukról a nőket, vagyis a lehető legerényesebb, legbiztonságosabb és a leghétköznapibb élet ígéretével.

Pofátlanul közhelyes. És talán ebben rejlik a titok. Nem neki van démonikus csábereje, a mi vágyainkat használja ki. A mi hiányérzetünket az élettel szemben, a kalandra, valami gazdagabb, teljesebb, izgalmasabb életre való vágyunkat. Brecht megfordítja a dolgot. Nem Don Juan alakja az érdekes, hanem az, hogy miért teremtünk magunknak Don Juanokat? Szidalmazzuk, elítéljük, és mégis vonzódunk hozzájuk.”

Bemutató:2013. május 05.
Maladype Bázis