A XIX. század végén megnőtt az önálló finn állam megteremtésének az igénye. Ezzel együtt a finn művészet virágkora is elkezdődött. Ennek kiemelkedő építésze volt Eliel Saarinen, aki az 1900-as Párizsi Világkiállítás finn pavilonját tervezte és ezzel figyelmet vívott ki. Ebben társa volt Herman Gesellius és Armas Lindgren, akikkel még később is együtt működött. Ekkor a többi művészeti ágban is figyelemre méltó alkotók tevékenykedtek. Ilyen volt Akseli Gallén-Kallela festő és Jean Sibelius zeneszerző. Művészetükben a finn hagyományok és a kor európai újító mozgalmának, a szecessziónak a világa is megjelent.