Állunk a peronon, várunk, a vonat persze késik, és a mindennapi rohanást hirtelen megszakító rövid szünetben kénytelenek vagyunk körülnézni ebben a XIX. század végén épült gyönyörű csarnokban. Hatalmas káosz tárul a szemünk elé. Fülsiketítő a zaj, szemünket vakító színes fények szennyezik, kevés a hely, nagy a tülekedés, megüti fülünket egy-egy kihallatszó rövid beszélgetésfoszlány, de a bennük felvillanó komikus vagy tragikus történetek, melyek egy óriási mozaik apró darabkái csupán, rendszerint töredékek is maradnak, de úgyis sejtjük mindnek a végét...