Csabó ötéves, Szaszka hat, Gigi még csak négy. Egyikük gyerekotthonban lakik, a másik kettő nevelőszülőknél. Nincs igazi otthonuk, nincs igazi családjuk, nincsenek saját játékaik és szép könyvespolcuk. De nagyon bátrak, van varázstelefonjuk és egy hírvivő, beszélő galambjuk, Kukrú, aki mindenben segíti őket. Mert hiába választja el őket egymástól sok-sok kilométer, mégis tudják, hogy testvérek és összetartoznak, együtt kell élniük. Legyőznek minden akadályt, kicselezik a felnőtteket, átmásznak falon, kerítésen, hogy összetalálkozhassanak, mert összetartoznak. 

Hogy ki vagyok én, kicsodák a szüleim, mi történt azokban az időkben, amikre nem emlékszem, még akkor is nagyon fontos kérdések, ha az ember biztos családi légkörben nő fel az édesszüleivel. Hát még akkor, amikor egy nevelőintézet lakója. Ebben a szívmelengetően szép történetben három gyerek keresi a szüleit, egymást, egymás tükrében önmagukat. Paulon Viktória személyes indíttatású története örökbefogadott gyermekei fantáziadús, mesés elemekkel átszőtt magánmitológiája.

Író: Paulon Viktória

Bábszínpadi adaptáció: Gimesi Dóra 

Mentor: Dobák Lívia 

Zeneszerző: Pirisi László 

Látványtervező: Wunder Judit, Hoffer Károly 

Rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna 

Rendező: Hoffer Károly 

Szaszka: Bartos Ági m. v. 

Csabó: Bartha Bendegúz 

Gigi: Podlovics Laura 

Anya: Pallai Mara 

Apa: Teszárek Csaba 

Gigi nevelőmamája; Macskatanítónő: Kovács Katalin 

Kartácsi Erzsébet (Böbi néni); Kukrú, a hírvivő galamb: Kemény István 

Szaszka nevelőpapája; A konyhásnéni lekvárunokája; Feri, a postás; Gabi, egy árva kisfiú: Tatai Zsolt 

Továbbá kórházi galambok, rendőrkopók