Képes-e változni, jóvá lenni az ember, vagy élete előre meghatározott mederben folyik le, s rabja marad gyarlóságainak? Vagy kérdezhetünk a vég felől is: az a fontos, hogy miképp hal az ember, vagy inkább az, hogy úgy élt-e, ahogy kellett volna.

Molnár Ferenc 1909-ben bemutatott – és számára sikert hozó – darabja, a Liliom kapcsán is fölvetődhetnek ezek a kérdések. Pedig első látásra a Liliom talán csak egy érző szívű hintáslegény és a belé első látásra szerelmes cselédlány meghatóan szentimentális története. A darab két része két külön világ: az egyik élénk lenyomata a századfordulós nagyváros hátsó udvarának, cseléd- és kistisztviselői világának, illetve a vásári komédiás létnek, a másik a maga szürrealitásával világít rá az emberi lét lényegi kérdéseire. Ekkor, tizenhat évvel halála után visszatérhet a földre az életében nyomorult kiscselédeken élősködő ligeti csavargó, Liliom. Küldetése van, azért jön, hogy megsimogathassa gyermekét…

Kovács Frigyes rendező meglátása szerint a Liliom című előadás rólunk és nekünk szól, akik a szeretethiánytól elvadultunk, akik reménytelenül keressük a szerelmet, és ha megtaláljuk, elijedünk tőle, mert nem tudjuk nevén nevezni sem az állapotot, sem a másik embert. 

"Molnár Ferenc örököseinek engedélyét a Hofra Kft. közvetítette."