Józsi, az árván maradt szegénylegény, egy napon az édesapja nyomdokaiba lépve elmegy halászni. Már majdnem feladná, mikor az utolsó merítésnél kifog egy aranyhalat. Hazaviszi, hogy majd a földesurának adja, ám ekkor a hal gyönyörű szép kisasszonnyá változik. Rögtön meg is esküdnek, és élnek nagy boldogan. Egyre figyelmezteti csak Józsit újdonsült menyecskéje: a földesúr őt soha meg ne lássa, mert ha belészeret, addig nem nyugszik, míg meg nem szerzi magának. Ám hiába az intelem, a földesúr meglátja őt, és agyafúrt ácsai segítségével próbatételek elé állítja a tiszta szívű Józsit, aki varázslatos erővel bíró asszonykájába veti minden hitét, kinek hívószavára dolgos sárkányok sietnek elő…
A Halász Józsi című népmese a kevésbé ismertek közé tartozik. Figurái, motívumai – a szegénylegény, a tündérkisasszony, a sárkányok, a táltos csikó, vagy akár a három próbatétel – még ha olykor el is térnek a megszokottól, népmeseiek.
A 19. században élt Kriza János unitárius püspök, néprajztudós, költő székely népdal és mesegyűjteményében található ez a mese. Színpadi adaptációt frappáns szófordulatok, történetek dúsítják, így kissé elrugaszkodva az eredeti anyagtól, de megőrizve a műfaji sajátosságokat, egy olyan előadás van készülőben, amely azon túl, hogy elsősorban a legkisebbeket szólítja meg, minden korosztálynak tartogat meglepetéseket. A fiatal alkotógárdának köszönhetően az összhatás népiességét friss zenék és látványelemek is tarkítják – mindvégig szem előtt tartva azt, hogy megmaradjon az az őszinte derű, ami a népmesék lelkét adja. Hiszen lehet, hogy egy gyermeknek éppen ez lesz a legelső színházi élménye. Ez a Nemzeti Színház Magyar Népmese Háza elnevezésű sorozatának egyik legszentebb célja.
A mese tanulsága pedig: ami a másé, ne kívánd, érd be azzal, amid van!
Winkler Tamás Ábel
