"Ha valaki hazudik is, még lehet igaza... "
Budapest, ma.
Budapest, 1983.

Na, és akkor lehet fölhorgasztani a mákos burkát két sneci szopi szörpben. Gyámügyis, SZOT üdülő, Neoton Família, Csernobil, Neurotik, Dollárbolt, MIR Űrállomás, A nagy tél, Peresztrojka, glasztnoszty
Na most veszett el a fonál. A nézők fonala.

Az ingatlanközvetítőt még csak nem is láttam. Sose láttam. Mindent tud rólam, ismeri a pénzügyi helyzetemet, ismerte az elhunyt férjemet, ismer engem az anyagom alapján, ismer engem szőröstül-bőröstül … hát mit ne mondjak, néha már azt gondolom, hogy ő talált ki engem… csak én nem ismerem őt.
A férjem, a mostani, az nagyon ügyes abban, hogy a legjobb embereket találja meg magának az életben.
Így talált meg engem is. Meg a könyvelőnket. Az egy zseni.
Ha megkérdezem tőle: mennyi kettő meg kettő, azt kérdezi: mennyi legyen?
Ezt úgy hívják: alkalmazkodó matematika. Egy új művészeti ág, de nagy múltja van.

Valami rejtély van itt. Valami a két nő között. Még látják egymást. Vagy már látták egymást? És mi van az elhunyt férjjel? Elhunyt? Férj?

Péterfy Bori - EGYIK GYÁMÜGYI TISZTVISELŐNŐ
Szamosi Zsófia - MÁSIK GYÁMÜGYI TISZTVISELŐNŐ
Török-Ilyés Orsolya - REBEKA
Kurta Niké - ADÉL
Gyabronka József - KOVÁCS JÓZSEF
Barna Lilla - LILLA
Varga Orsolya - AICHA

SKLADY - Szkladányi Andor
ZSÉ - Sándor Zsigmond
FEO - Sulyok Ádám

író: Németh Ákos
átdolgozta: Laboda Kornél
dramaturg: Zsigó Anna
díszlet: Fekete Anna
jelmez: Szakos Kriszta
hang: Gaál Dániel Miklós
fény: Ladányi Kató
produkciós vezető: Kotormán Ábel
a rendező munkatársa: Szinok Rei
rendező: Vajdai Vilmos

Támogató: Budapest Főváros Önkormányzata