Bíró Kriszta: nőNyugat

Az irodalomórák árnyékából nőtte ki magát a NőNyugat. Magyartanárainktól sokat hallottunk Kosztolányi, Babits, Ady szerelmi lírájáról, Karinthy lehengerlő humoráról, Móricz egyszerű írásairól, a Nyugat generációjának irodalomtörténeti jelentőségéről. Arról azonban ritkán esett szó, hogy e nagy írók milyenek voltak magánemberként. Tudták-e például, hogy Szabó Lőrinc egyórányi beszélgetés után odaajándékozta jegyesét Babitsnak, az asszony háta mögött? Vagy hogy Móricz első felesége öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni férje hűtlenségét? Számtalan feleség mondott le élete álmáról, hivatásáról, hogy férje zsenialitásának szolgálatába álljon – és számtalan férfi pusztult bele abba, ha felesége nem ezt tette.

A Nyugat mögött álló, küzdő, mosolygó és szenvedő asszonyok portréja a Bíró Kriszta által válogatott és szerkesztett szöveg, melynek létrehozásáról, megvalósításának okairól így vall:

"A valóság sokkal bonyolultabb és izgalmasabb. Nem jobb vagy rosszabb, csak sokkal több rétege van, mint amit ismerünk. Nem rehabilitálni akartam őket, hanem megtudni, hogy milyen indíttatásból cselekedtek, hogyan gondolkodtak.” „Nem tudnak ezek a nagyok, csak eltiporni - fölemelni soha. - Nagy tömegért dolgoznak - alkotnak - egyénért nem. Legközelebb van az asszony hozzájuk, azt teszik először tönkre. És hogy meg vannak lepve a tönkrement asszonyon! Ők csodálkoznak a legjobban. Dögök. Kutyák! De üres az élet nélkülük."