Giuseppe Verdi az Aida 1871-es bemutatója után visszavonult, és 16 évig nem írt új operát. „Minek komponáljak?” – mondogatta. Elidegenedett korától: a megújuló olasz operától, a wagnerizmustól, az aktuálpolitikától. Azonban egy milánói vacsorának és a kitartó, fiatal zeneműkiadó Giulio Ricordinak köszönhetően a Maestro mégis nekilátott egy új mű komponálásának, amit csak úgy emlegetett: „a Csokoládé-projekt”. Ennek eredményeként 1887-ben a Scalában mutatták be az akkor 74 éves mester utolsóelőtti operáját: az Otellót. A nyitó pillanatok tomboló viharjelenetében elementáris erővel szólalt meg Verdi zenéje oly sok év hallgatás után. Egy magát kívülállónak érző ember komponálta meg egy „kívülálló” férfi történetét. Otello, a mór, a katona, a vezér, a szerelmes férj, akit minden érdeme ellenére sem fogad be Velence népe: örökre „fekete”, idegen marad. Egy beilleszkedni vágyó idegen sebezhetőségét könnyen kezdi ki a hamis barát – és a féltékenység. Az Otello kivételes, letisztult alkotás, ahol Verdi a már ismert, jellegzetes hangján szól, miközben új színeket hoz be eddigi életművébe. Shakespeare tragédiájának operaváltozatát az olasz sztárrendező, Stefano Poda állította az Operaház színpadára.

ALKOTÓK

Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Szövegíró: Arrigo Boito
Rendező, díszlet-, jelmez- és világítástervező: Stefano Poda
A rendező munkatársa: Paolo Giani Cei
Magyar nyelvű feliratok: Kenesey Judit
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
Karigazgató: Csiki Gábor