Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd; szenvedélye nem apadt a zenei ornamentikák iránt, burjánzó acciccatturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok; felfalták és beszippantották a szabadkőműves tanok… De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégis csak a nők voltak: szépséges színésznők, szépreményű tanítványok, gáláns úrhölgyek. Mellettük Mozart árasztotta a remekműveket, nem egyet közülük kifejezetten egyik vagy másik szerelmének ajánlva. Aloysia és Constanze Weber, Anne Selina Storace, Josepha Duschek, Magdalena Hofdemel – örökéletűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban. Mozart nem tükröt tartott nekik, hanem glóriát vont a fejük köré.

A Szegedi Kortárs Balett Amadeusa ezekre a dedikált zeneművekre épít. A bennük felcsillanó sok szubjektív emlék, a rajtuk keresztül felsejlő, olykor egymásnak is ellentmondó jellemrajztöredék a különböző korú, és érzelmi hőfokon kötődő asszonyok szemüvegén át rajzolja ki a férfit, valamennyiük szerelemistenét.
Negative graffiti ismereteink homlokterén.