Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84
Edward Grieg: a-moll zongoraverseny op. 16
-
Brahms: II. szimfónia op. 73

Közreműködik:
Kovács Gergely (zongora)

Vezényel: Safarek Krisztián

Beethoven 1810-ben komponálta kísérő-zenéjét Goethe tragédiájához, amelyben a 16. században kivégzett szabadságharcosnak, a zsarnokokat megtagadó és elnyomottak pártjára álló Egmont grófnak állít emléket. Bár Beethoven felkérésre komponálta nyitányát, e heroikus téma különösen közel állt hozzá: tömör zenei megfogalmazásában drámaian bomlik ki szemeink előtt a hős karaktere, az elbukó, de az erkölcsi dicsőséget elnyerő hérosz. Szélsőséges zenei kifejezésével, elsöprő erejével a későbbi generációk meghatározómviszonyítási pontjává, egyben megközelíthetetlen mintájává válik. A norvég származású Grieg is hangoztatta, hogy ő sohasem akart „felhőket karcoló katedrálisokat emelni, mint Beethoven”, csak olyan helyeket, ahol az ember lelke megpihenhet. 1868-ban komponált háromtételes zongoraversenye Liszt és Schumann hatása alatt született, de lírai dallamai az északi népzenék új színeit hordozzák, akár a harmadik tétel főtémája, amely norvég ugrótáncra, a hallingra emlékeztet kemény karakterében. Újszerű harmóniái, virtuóz futamai és izgalmas ritmikája teszi valóban figyelemreméltóvá concertoját. Brahms már elmúlt negyven éves, amikor Beethoven árnyékában elkészült első szimfóniájával, erőfeszítései mintha átszakították volna a gátat: a második már alig négy hónap alatt készült el 1877-ben. A formájában hagyományos mű, az első szimfónia dráma ságával szemben különleges, gazdag pasztorális színeket tartogat. Kecses táncai és lendületes futamai valóságos idillt festenek. Mennyi színe van a romantikának!