O’Neill volt az első, aki hazája irodalmában joggal mondhatta magát drámaírónak. Pályája a húszas-harmincas években ível felfelé. Amerika ekkor kezdi leszoktatni magát a nyárspolgáriságról, hogy térdet hajtson a Kultúra szentsége előtt. Az amerikai kultúrmánia elsősorban az irodalmon kívüli tényezőkre irányult, azaz inkább a művész személyiségére, semmint művészetének tartalmára.  A kiéhezett kritikusok és kulturális fogyasztók számára, akiket nem érdekelt, hogy milyen is a mű, csak Nagy legyen, O’Neill volt az a hazai drámaíró bajnok, akit nem csupán Ibsen, Strindberg és Shaw, hanem Aiszkhülosz, Euripidész és Shakespeare ellen is ki lehetett állítani a küzdőtérre.

A külsőségeket illetően O’Neillre igazán ráillett a szerep, amit alakítania kellett. Komor volt és titokzatos, magánéletét balszerencse felhőzte, személyiségében pedig az érzékeny költő finom alkata, egy markos kocsmai Akhilleusz harciasságával ötvöződött. Kalandos ifjúkorát tengerészként, aranyásóként és csavargóként töltötte, és a nemzet szemében ezzel eleget tett a magazinokban olvasható igénynek, amely szerint az írónak Hatalmas Élményre van szüksége ahhoz, hogy a Való Életről írhasson.

             (Részlet Robert Brustein A lázadás színháza című tanulmányából)

Minden társadalom, vagy ha így jobban tetszik, az emberi együttélés legkisebb sejtje, a család. Itt szocializálódunk, itt tanulunk életmintákat. Itt kötjük az első kompromisszumokat az együtt maradás érdekében. Ütközünk, sérülünk, csiszolódunk, fejlődünk. Személyiségünk kiteljesedik, vagy beszűkül. Gátlásaink erősödnek, vagy oldódnak. A szülők hibákat követnek el önmagukkal, egymással és gyermekeikkel szemben. A gyermekek is követnek el hibákat testvéreik, szüleik és önmaguk rovására. A családban sérelmeket őrzünk és megbocsátunk. Élünk, szeretünk, ragaszkodunk egymáshoz.

 Az előadás során egy párás nyári reggel első óráitól vezet a whisky- és morfingőzös-ködös út egyetlen nap hosszú íve alatt az éjszaka sötét órái felé. A négytagú Tyron család vélt és valós igazságokat felszínre hozó, sérelmeket felfakasztó tragikus napja ez, utazás a családi éjszaka mélyére. 

                                                                                 Rendező: Blaskó Balázs

Fordító: Vas István