Keress élményt - Tervezz útvonalat - Utazz Magyarországon

„A Műegyetemen az ott dolgozó irodalmi színpad maga alakította ki az ország első igazán korszerű színházi terét. Ehhez persze az egyetem hathatós segítségére is szükség volt, amit nemcsak a központi épület második emeletén található 10x14 méteres „fekete doboz”, a hozzá tartozó próbaterem és kiszolgáló terek megépítésekor, hanem mind a mai napig élvez a színház. Ez a támogatás nemcsak pénzben mérhető, hanem mindenekelőtt abban, hogy a Műegyetem mindenkori vezetői szellemi szabadságot biztosítottak a Szkéné működéséhez. 1961-ben jött létre a Műegyetemi Irodalmi Színpad, amelyet a kitűnő művész-pedagógus, Keleti István vezetett. Két olyan, tanterem nagyságú helyiségben próbáltak és játszottak, amely a II. világháború során súlyos károkat szenvedő díszterem leválasztott felső részén helyezkedett el. Ez a tér egyre inkább szűknek bizonyult, ezért az elodázhatatlan felújítás helyett az egyetemisták kezdeményezésére új színházterem építésébe fogtak. A terveket – tanári felügyelet mellett – Vidolovics László építészhallgató készítette, s az átépítésben a színpad minden tagja részt vett. 1967 végén kezdődött a munka, s 1970. március 21-én Weöres Sándor Theomachiájával nyílt meg az akkor legmodernebbnek számító stúdiószínház. A termet kezdetben csak az – 1968-tól már Szkéné Együttesnek nevezett – csoport használta, majd 1975-ben a Regős Pál vezette BME Pantomim Mozgásszínház otthona is ez lett. 1976-ban az egyetem felújította a színpadot is, ekkor került fekete körfüggöny az addigi 34 mozgatható kulissza helyébe. Három évvel később intézményesült az egyetemi KISZ-bizottság égisze alá tartozó színház, ekkor bízták meg Regős Jánost: alakítson ki egy sokszínű, színházszerű működési modellt.” „Regős néhány év alatt az amatőrizmus egyik fellegvárát az alternativitásnak helyet adó színházzá változtatta, a klubszerű működést produkciós szemlélet váltotta fel. 1984-85-re kiszorultak az alapítók, de a pantomimesek is. 1985-től a program gerincét az akkori idők egyik legprogresszívabb társulata, a Tanulmány Színház, a későbbi Arvisura Színházi Társaság előadásai képezték. Tizenhárom év után, amikor az együttes vezetőjének, Somogyi Istvánnak már szűknek bizonyultak a hely nyújtotta lehetőségek, az Arvisura sokoldalú színésze, Pintér Béla alapított olyan új társulatot, amely máig meghatározója a Szkéné profiljának. Az Arvisura és Pintér Béláék mellett más csoportok – például az Utolsó Vonal Színházi Érdektömörülés, a Krétakör Társulat, a Stúdió „K”, a Természetes Vészek Kollektíva, a Picaro Műhely, a Kompmánia Színházi Társulás, a Honvéd Színház – is rendszeres fellépési lehetőséget kaptak és kapnak. A nyolcvanas években itt lehetett látni a vidéki stúdióelőadások javát, a kaposváriak és szolnokiak visszatérő vendégek voltak. Sok-sok előadás eleve erre a térre készült, vagy ez a színház fogadta be őket. Fodor Tamás Woyzeckje, az Utcaszínház politikai botrányt kiváltó Műmamája, Gaál Erzsébet Felütése, illetve a Székely B. Miklóssal létrehozott Temetése (amely Nádas Péter drámájának máig legautentikusabb előadása volt), Lábán Katalin Beckett és Krauss-bemutatói, Nagy József első produkciója (Pekingi kacsa), Szikora János (Ulysses), Ascher Tamás (Hobó-est), Zsótér Sándor (Mizantróp) egy-egy munkája máig emlékezetemben él. S nemcsak színházi kísérletek kaptak itt helyet, hanem – csak úgy, találomra – a 180-as kortárs zenei együttes hangversenyei, a KFT és a Muzsikás Együttes koncertjei, Balaskó Jenő performanszai, Molnár Gyula besorolhatatlan műfajú előadásai is. Az alternatív színházi központ megteremtésénél is fontosabb a Szkéné nemzetközi tevékenysége. Regős Pál már 1978-ban nemzetközi pantomim találkozót szervezett, s ebből nőtt ki a Mozgásszínházak Nemzetközi Találkozója (IMMT), amelyet 1979-től 2003-ig évente-kétévente rendeztek meg. Ezt a programot egészítette ki 1988-92 között a Magyar Mozgásszínházak Találkozója. E két rendezvény döntően hozzájárult a hazai mozgás- és táncszínházak megszületéséhez, megerősödéséhez, e műfaj elterjedéséhez és megszerettetéséhez. A találkozókon, vagy önálló fellépőként, olyan együtteseket láthatott a magyar néző, mint az Odin Theatret, a Derevo, a Schahrazad Theatre, a Shusaku and Dormu, a Divadlo na Provázku, a Living Theatre, a Bread and Puppet, a Gardzienice – hogy csak a legemlékezetesebbekre utaljak” „Szűkebb kört érintett a Szkéné másik jelentős kezdeményezése: 1985-től húsz éven át minden nyáron megrendezték a Nemzetközi Tánc-és Mozgásközpont (IDMC) nyári műhelytanfolyamait, amelyeken hivatásos és amatőr művészek neves külföldi mesterektől tanulhattak különböző tánc-és színészi technikákat.” („Köztes színház” részletek Nánay István írásából) 1968 – A Színház építése Vidolovics László építészhallgató tervei alapján 1970-március 21. – az első előadás Weörös Sándor-Theomachia R: Keleti István 1970-es Szkéné Együttes (Wiegman A) és BME Pantomim (Regős Pál) alapítása 1976 – felújítják a Szkéné Színházat 1979-től – Nemzetközi Mozgásszínház Találkozók (folyamatos) 1980-Arvisura Színház (Somogyi István) 1985-2005ig Nemzetközi Tánc és Mozgásközpont műhelyei (folyamatos) 2006-2010 Repertoárdarabok+ Asztal Fesztivál 1979-2010. művészeti vezető: Regős János