Gondolatok a pusztáról

"A Wikipédia cikke szerint a ’puszta’ ószláv eredetű szó, melynek jelentése sivár, kietlen, üres vagy elhagyott. A magyar nyelvben a puszta sivatag, kopár, parlagon hagyott terület értelemben honosodott meg.

Természetesen a puszta szó hallatán a sík füves puszták alkotta magyar sztyeppevidék, az Alföld is eszünkbe juthat.

A ’puszta’ fenti jelentésein túllépve, számomra izgalmasabb a szót ürességként értelmezni.

Csakis az üresség által vagyunk képesek benyomásokat befogadni és azoknak teret engedni. Ez egyaránt jelentheti a spiritualitáshoz vagy a művészethez fűződő érzelmi viszonyulásunkat.

Zenészként azt tapasztalom, hogy akkor igazán autentikus a játékom, ha magamat mintegy kivéve a folyamatból hagyom, hogy a zene energiája keresztüláramoljon rajtam, azaz magamat kiüresítve ’puszta’ állapotba kerülök. Ebből a nézőpontból rendkívül érdekesnek tűnt számomra, hogy ezzel a szóval és ennek mélyebb jelentésével láttassam a zenei folyamatot.

Migovics Zoltán magyar harmonikaművész ismertetett meg az előadás magyar dalaival. Az általa feldolgozott dalok némelyikének magyar népdal az alapja, (Három kukoricaszál, Kis kece lányom) míg mások Zolátn saját szerzeményei. A Puszta olyan trilógia, melynek zenéje nem a magyar puszta hangulatát szeretné idézni, sokkal inkább azt kívántam elérni, hogy a hallgató megtalálja magában az üresség azon állapotát, amelyben képessé válik a zene által kifejezett valamennyi érzelem befogadására."

Sigi Finkel